Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amit ez az Erdélyi út élményei adtak.
Ötnapos kirándulás volt, ami körutazás révén próbált ebbe az öt rövid napba minél többet belezsúfolni.
Indultunk 11. én fél 7 kor egy kisebb 3 soros ülésekkel ellátott kisbusszal, mondom legalább könnyebb lesz vele parkolni és olyan helyekre is befér ahova a hatalmas túristabuszok nem férnek. Hát az első órákban észrevettem, hogy a hosszú lábaim nagyon nem szeretik a szűkös helyet, mert nem fértek el, így legalábbis én nagyon lábfájósan utaztam. Mindegy egy kis térdfájás nem ér annyit hogy ezekről az élményekről lemondjak. Méhkeréken átléptük a határ, féltem, hogy a jövőre lejáró személyim gondot okozhat e, de nem volt semmi baj, irány tovább. Első megállónk Nagyszalontán volt. Kávéztunk, meg mindenki elment mosdóba, mert még itt ingyen volt, és már mentünk is tovább. Idegenvezetőnk Vera, folyamatosan szóval tartotta a társaságot a mikrofonja segítségével, ami időnként persze bedöglött, de hallottuk amúgy is. Nagyváradnál is megálltuk, de csak egy rövid körülnézésre, és mentünk tovább, a Király hágóhoz. Ott volt egy negyed óra így előkaptam a masinát és fényképeztem végre. Ott volt velem a kis kompakt powershot a480 am is, amivel a busz ablakából fotóztam, de mikor leszálltunk akkor az EOS t vittem magammal
Kis fényképezőgépem megsínylette a rázkódást, elromlott, képeket készít, de mikor be akarom csukni az obit, hangosan recseg.
A királyhágó szép volt. Ott vettünk először kürtős kalácsot, amit meg is bántunk még jó, hogy nem mondtam, hogy többet nem veszek kürtős kalácsot, mert nagyon megbántam volna eme elhamarkodott kijelentést. Az ott vett kürtős, száraz és papírvékony volt.
De már mentünk is tovább, irány Kolozsvár, ott leszállva járkáltunk, megnézve a Mátyás szobrot, és elgyalogolva a Maros patakig (vagy Szamos??) Ahogy gyalogolunk át a piacsoron, engem megkap a román kábelezés, hogy milyen ocsmány munkát végeznek. Majd képen mutatom
Mendegélünk, és a vezetőnk meglát egy kolbászos stand ot, hogy húdejól néz ki. Kiderül, Gyulai kolbászt árulnak ott. Továbbmentünk, ott a park nál körülnéztünk, megnéztük a gyorsan folyó patakot, és már indultunk is vissza.
Utaztunk tovább, és a késő esti órákban megérkeztünk a szálláshelyünkre, Székelyszentlélekre, ami egy piciny falu egy medencében, szóval a hajnali órákban felkelés és hegyormokon beszűrődő napfény fotózásáról letehettem, de hogy minden nap olyan sok program volt, hogy reggel 8 tól este 7 ig egyik helyről mentünk a másikra, nem is volt volna rá erőm. Amúgy, fényképezés. Lehet rossz szokásom, de mindent raw ba készítek még nyaralási fotókat is, hát emlék és az emlék se legyen már olyan, amit később megbánok, hogy másmilyen színekkel kellett volna fotózni, és amúgy is volt hely a laptopon bőven, így mikor megtelt a kártya, mert raw ból 90 fér a kártyára akkor a buszba a szűkös helyen, áttöltöttem laptopra, össze is gyűlt 8,1 gb nyi Fotó.
Megérkezvén Székelyszentlélekre máris találkoztunk a Székely vendégszeretet példájával, Vendéglátónk egy asszonyka és két leánya üzemelteti a panziót, és olyan mértékbe jóllaktattak minket, hogy már szinte bűn volt mind felzabálni: D Az első nap leves valami zöldséges gulyásleves volt, de finom volt, disznópörkölt, ami érdekes módon eltérve a hazaitól, nemcsak hogy finom volt, de nem is terhelte meg annyira a hasamat, és desszertnek sütemény.
Megemlíteném, hogy TMobilosok ha Erdélybe utaztok, akkor aktiváljátok azt hiszem *104# el a roamingot vagy nem tudtok hazatelefonálni, és talán egy két városban van nyilvános telefon.
Megkaptuk a vacsorát és irány a szálláshely, Szép szobát kaptunk ahol nem volt kereszthuzat sajnos ezt forróságban érezni is lehetett begyűlt a meleg de nagyon. De volt internet amit a laptopom nem ismert fel de az ottani asztali gépen tudtam skypeolni netezni, míg a masina túlságosan fel nem forrósította a szobát. Nagy szegénység van arrafelé, de nem látszik, nincs elhanyagolva csak a cigánygettókba. Mindenki dolgozik látástól mikulásig, házak szépek kertek rendben, virágok minden ablakban, de otthon főleg csak asszonyok, öregek, gyerekek. Szinte minden székely férfi külhonban dolgozik mert otthon nincs munka, és 3 havonta járnak haza.
Második nap korán kellni dfél nyolckor reggeli, ami ugyanolyan bőséges mint a vacsora. Reggeli után irány Farkaslaka, ott megnéztük Tamási Áron sírját és a Trianon emlékművet, és észrevettem hogy az apartmanban hagytam az állványom pedig pont aznap kellett volna a legjobban, mérges is voltam magamra nagyon. Mentünk is tovább Bucsi tetőre, körülnéztünk és már mentünk is lefelé a szerpentinen a Gyilkos tóhoz, a sofőrünk, nagyon profi volt, szóval le a kalappal előtte.
Gyilkos tónál volt egy óra szóval lehetett fotózni, csináltam egy képet alap obival aztán felraktam a telét és állványnak használva egy cölöpöt készítettem képeket vele, visszanézve bevállt a cölöp állvány: D
Visszafelé irány Szováta, illetve Szovátafürdő ahol sok mesébe illő szállodaépület csak arra várt, hogy lefotózhassam őket. A Medve tóhoz a kapu zárva volt, pedig megérintettem volna azt a tömény sós vizet, de csak felülről tudtam fotózni.
Ezzel véget is ért az aznapi program meg este is lett irány vissza Székelyszentlélekre
Ott a vacsora áááh. Csülkös bab, Töltött fasírt, tekert süti. Vacsora után én éreztem magam töltött fasírtnak.
Lefekvés előtt volt még egy kis 'munka' a gyerek, akié a fenti gép kérte, hogy javítsam meg, mert lassú nagyon, letakarítottam a sok felesleges progit róla (sweetim és toolbarok meg egyebek) friss segédprogramokat telepítettem és tényleg érezhetően gyorsabb lett. Aztán alvás.
Harmadik nap ugyancsak bőőőséges reggeli és irány Székelyudvarhely. Megnéztük a városházát, kívülről belülről, aztán a főteret, az Orbánunk által felavatott szoborparkot, és vettünk a helyi Fornetti nél barackos sütit ebédre. Étterembe egyrészt nem volt kedvünk menni, másrészt ki tudja, mikorra hozzák ki a kaját, harmadrészt nem volt időnk.
Elhagyva Székelyudvarhelyet mentünk Székelykeresztúrra, útközbe megálltunk Petőfi Sándor sírjánál, ami szerintem méltatlanul aluldíszített volt és nehezen meglátható, aki nem tudja, hol kell megállni simán, elhúz mellette.
Székelykeresztúron megnéztük Petőfi szobrát, és néztünk templomokat.
Segesváron felgyalogoltunk a várba szűk sikátorokon át vezetett a lépcső és pokol meleg volt, még odafenn is. Megnéztünk ott két templomot, az óratoronyba senki nem ment fel, egyrészt mert drága volt a belépő másrészt szűk csigalépcső és kitudja milyen forróság lehet ott. Én találtam egy fotókiállítást, amit el is újságoltam a többieknek, de csak pár emberkét érdekelt, viszont izgalmas érdekes képek voltak ottan helyi fotóművészek alkotásai. Még találkoztunk egy Drakula jelmezes csákóval is, aki elég unott képet vágott, és nem is engedte magát fotózni.
Irány vissza, vacsora húú teljesen nem emlékszem, de azt hiszem káposztaleves volt meg persze 2. fogás és desszert is. Megfigyeltem, hogy itt fotózni embereket SOKKAL jobb, mint otthon. A magyarok többsége utálja, ha fotózzák őket, ITT? A székelyek örülnek, ha lefotózhatom őket, szóval van egypár jó portrém
Harmadik nap irány Homoródfürdő és a tudat, hogy utolsó itt töltött nap holnap irány haza, pedig még vagy 3 napot szerettem volna itt eltölteni, hacsak nem egy egész életet, itt mindenki köszön egymásnak még nekünk is idegeneknek, egy öreg bácsi minden nap megkérdezi merre jártunk jól éreztük e magunkat, én mindig elmeséltem.
Homoródfürdőn rövid körülnézés, irány Csíkszeredán megnéztük a Mikó várat, és beöltözve igazi katonaruhába állványra a gépet pózoltam.
Két esküvő fotózása is volt a vár előtt és még egy cigány jakuzzi egy kicsi szökőkútban játszott vagy hét kis cigány, gyerek.
Még megnéztünk egy Ortodox templomot, szép volt, de sötét és kegyetlenül nyomasztó.
Irány tovább Csíksomlyó ott megnéztük a Ferencesek csodaszép templom ját és a Csodatevő Szűz Mária szobrot. ott is volt egy esküvő mikor indultunk már ment is be a pár a templomba.
Továbbmentünk Gyimesbükkre a történelmi Magyarország vasútállomásához az Ezeréves határhoz. Ott a bakterházban tartott kiállításon meghallgattuk az öreg bácsi előadását rövid történetét a helynek. Kiérve fotóztam felmentem a 100 lépcsőn, de fentről a növényzet és a sok ember miatt csak kevés képet sikerült készítenem, lenn a vasút alatt folyó kis patakról készítettem hosszabb záridős képet az nd8 as szűrővel, és már irány vissza.
Este vacsorára leves, töltött káposzta és diós bejgli. Utolsó itt töltött vacsoránk volt.
Utána pakolás másnap irány hazafelé, elköszöntünk, készítettem egy csoportképet, és már csak Marosvásárhelyen álltunk meg megnézve a Kultúrpalotát, meg persze 200 km en ként kellett megállni a sofőr szabály értelmében.
Nagyon jó volt, nagyon húz vissza a szívem és a hasam is, HATALMAS ÉLMÉNY volt, szerintem én még fogok oda utazni. Kaptam email címet az egyik kislánytól, akinek elküldöm a portréját majd.
Éljen Erdély éljenek a SZÉKELYEK!